KépZene #08 Hrutka Róbert

A filmzenei beszélgetés létrejöttét az NFI támogatta.

Hrutka Róbert: Gondolkodtam azon, hogy ha el kéne játszani önmagamat, akkor milyen hangból állnék. Írtam egy albumot most, amiben komoly gitárdarabok, Paganini inspiráció, minden van, de nem a legvirtuózabb az, aminek azt a címet adtam, hogy Secret Door -titkos ajtó. Talán ilyen hangokból állok. Nagy templomban kéne játszani ezt természetesen nagy gitár effekttel, de kb. megpróbálom most itt eljátszani. Ezt most készületlenül érti, de ez lennék én. 

zenél

Politzer Péter: Szeretettel köszöntöm a hallgatókat a Képzene adásában. Itt a Rádió Café 98-ban szerdánként este nyolckor beszélgetek rendezőkkel, illetve zeneszerzőkkel a magyar filmzenék születéséről, titkairól. Mai vendégem Hrutka Róbert Artisjus- és Fonogram-díjas zenész, zeneszerző. Megtudhatják ma tőle, hogy alakult zenei pályája egy óbudai panelház szemétledobójában gyakorló punk zenekartól az utóbbi évtizedek legsikeresebb magyar filmjének zenéig. Hrutka Róbert számos zenei formációban dolgozott, Jamie Winchester-rel duóban évekig vezették a hazai sikerlistákat, emellett közel ezer reklámfilm zenéjét írta, alkotott oratóriumot, balettet és színházi zenét, de még musicalt is. Zeneszerzőként ő jegyzi a Magyar vándor, a Lora, a Valami Amerika filmek, az Üvegtigris3, a Magic Boys, a Kossuth Kifli, A Kincsem és számos nagysikerű mozifilm, valamint sorozat zenéjét is. Legutóbbi sikere a Futni mentem. 

PP: Gratulálni szeretnék az új filmetekhez, a Futni mentemnek a nagy sikeréhez. Milyen megélni ezt a sikert zeneszerzőként? 

HR: Hát azt gondolom, hogy ez a legszebb dolog, ami történhet az ember életében, hogy a közönség visszajelzése ennyire erős. Egyből jönnek a visszajelzések és privátban, mindehogy lehet olvasni a kritikákat, illetve azt az inspirációt, amit kapnak az emberek. És én is a zene miatt is rengeteget kaptam, és utoljára talán a Kincsemnél volt ilyen, hogy hirtelen megmozdult mindenki, és elkezdett írni a film miatt, vagy író költők írtak, vagy emberek verset írtak ekapcsolódóan.

PP: Tényleg volt ilyen, bocsánat, a Kincsemnél, hogy írtak költeményt? 

HR: Ez most történt. De hát volt, aki írt róla, hogy hát annyira tetszett, meg ugye külföldre is eljutott, és ugye ilyen fanklub alakult ki, hogy az első hollywoodi szintű zeneként. És nagyon jó ilyet olvasni, azt gondolom, mert kell visszajelzés. Azért egy zeneszerző, főleg, aki a filmmel foglalkozik, ez egy névtelen történés. Legyünk őszinték, talán az én arcomat máshol is láthatták színpadokon, meg különböző produkciókban. Tehát egy névtelen lottón van ugye. A filmek végén már a tévékben levágják a végét. Ha albumon jelent meg, akkor is csak inkább a letöltő oldalakon. A hagyományos CD már eltűnt a piacról, úgyhogy tényleg valahogy a zeneszerző egy kicsit névtelen marad. És ebben az esetben, amikor megtörténik egy ilyen bemutató, és valami elindul, vagy egy új produkció, akkor jönnek a visszajelzések, és az emberek úgy veszik a fáradtságot, és még bent maradnak a moziban, az elején megnézik a végét, elolvassák talán, hogy ki írta a zenét, és akkor ez jólesik az embernek. 

PP: Mi az, amit zenéről írtak neked, vagy a zenével kapcsolatban, nem csak esetleg a filmről, hanem.. 

HR: Hát ,hogy nagyon tetszik a zene. És ugye itt a szövegeket is én írtam a filmhez, kivétel az angol nyelvű, amit kettőt Jimmyvel, és a mondanivalóra azt mondták, hogy de jó, hogy kell valami az embereket, hogy átsegíti a hétköznapokon, vagy élteti. Nekem ez a kettő, a 2024 az nagyon durva év volt az életemben. Elvesztettem édesapámat egyből, utána a legjobb barátomat, Tompos Kátyát, és még több haláleset is történt úgy, hogy évekig nem jártam temetésre. Az a mondani való, amit hogy  érdemes megélni a pillanatokat, és hogy mit jelent az élet maga ezt megfogalmazni dalszövegben. Hát azt gondolom, ez volt a feladatom 2024-ben, hogy az egésznek az üzenete és hogy az emberek ezt fogják. zenei bejátszás: Már tudom, néhány perc, mi tér. Adj erőt még még még éreznem kell, hogy az élet szép. Ha egyszer a csoda véget ér. Adj most-- 

PP: Mi volt neked az első zenei élményed kisgyerekként? Van valami markáns emléked esetleg? 

HR: Hát volt már markáns élmény. Láttam egy zenekart, valami kis táborban voltunk a szüleimmel, vagy valami SZOT üdülőben, és jött egy zenekar, ami gitározott meg szájharmonikázott. Négyéves se voltam, és az rendkívüli módon megfogott. Aztán odamentem az egyik zenészhez, vagy odajött és a szájharmonikáját megmutatta. Mondom, hát annyira tetszik, hogy én nekem izé, hogy majd szeretnék egy ilyet, és nekem ajándékozta a szájharmonikát.Öt, hat éves koromtól kezdve minden Mikuláson ott volt a cipőmben egy szájharmonika. Úgyhogy valahogy így a hangszer mellé megtaláltam az utat a zenéhez. És ehhez hozzá tartozik, hogy én gyerekkoromban egy elég sérült kisforma voltam. Nem így indult a karrierem, hogy valaha én zenész lehetek. Két és fél éves koromban egy betegség megtámadta a fülemet. Ilyen becsontosodás. Sokat voltam kórházban, elvesztettem a hallásomat, és fel kellett nyitni a fejemet, két oldalt, a fülemet megműteni. Hat és fél éves koromig jártam vissza a kórházba, úgyhogy eléggé bezárultam, nem tudtam beszélni rendesen. Most se tudok valójában, de ugye a hallásom se volt rendben, és azt máig nem felejtem el, hogy egy nagy, masszív doktor bácsi volt itt az utolsó vizsgálatnál a 7 éves korom előtt, és akkor megnézte a fülemet meg ilyen mérőműszerekkel, és mondta, hogy -  hát a hallásom már nem lesz jobb, beszélni majd megtanulok rendesen, vagy valamennyire. Legfeljebb zenész nem lesz. -  Ahányszor átveszek egy díjat valahol, akkor  mindig eszembe jut. És hogy mit jelent az embernek a zene, az ott fogalmazódott meg bennem, mert voltam előtte sokat a nagymamám házában, hogy volt egy régi hamis hangversenyzongora, de valahogy, ha leültem a zongora mellé, hamis volt, tehát fatőkéje volt, nem lehetett behangolni rendesen, de valahogy valami iszonyú örömöt adott az, hogy elkezdtem klimpírozni rajta. Aztán elkezdtem két kézzel írogatni, és később jöttem rá, hogy valójában az egyetlen kapocs a világhoz az-- én ezt így hívom, hogy secret door, titkos ajtó. Írtam is erről egy gitárdarabot. Ha el kéne önmagamat játszani, ez volt a kapu, amit meg tudtam nyitni a zenével. És most már tudatosan keresem ezeket a pontokat, hogy mi ad akkora élményt, nem csak amikor eljövök egy film zenéjét énekelni, amikor az ember felmegy egy színpadra, hogy megnyílnak ezek a kapuk, akár egy zenekar, vagy önmagunkban el tudjuk vezetni magunkat valahová, ami egy nem tudom, tényleg egy másik világ valahol. 

HR: Sporttagozatra jártam, és elkezdtem lőni, mert lusta voltam. És ha az ember sikeres volt valamiben, akkor kiválthatta. Országos bajnok lettem, nemzetközi versenyeken indultam. 

PP: Lövés, azt mondod? 

HR: Lövészet, igen, légpuska. De közben tizenhárom és fél éves koromban beléptem egy próbaterembe, akkor zenélgettem mindenféle hangszeren. Egy punk zenekar, egy-egy ilyen szemétledobóból alakított próbaterembe, Óbudán, ahol panelházak alatt, tehát el tudod képzelni, mi szólhatott ott. És megláttam az elektromos gitárt. Ilyen Pacsirta rádióba volt bedugva, mert nem volt pénze torzítóra, és én beleszerettem azonnal. Annyira, hogy hazamentem és mondom, szeretnék egy elektromos gitárt, mert volt akusztikus gitárom. Ez az életem. Kísírtem a szüleimnél, kaptam egy Jolan na Iris nevezetű, három és fél ezer forintos hangszert. Ez volt a mindenem onnantól kezdve, és egy hét múlva vagy két hét múlva eldöntöttem, hogy kilépek az egyesülettől, és abbahagyom a sportot, mert én zenész leszek. Persze mindenki hülyének nézett, de nem bántam meg a döntésem. 

PP: Várjál! Hányban vagyunk? 

HR: Hát, még nem voltam 14 éves. 14. 14 után is folytattam.  '80... 81 környéke. És elindult a zenei életem. Hát, már amennyire? Ez egy punk zenekar volt, Kretens volt a neve. Ott alakult Óbudán. Ugye, mint minden más alternatív zenekar, ott volt a központ. 

PP: Lassítsunk, lassítsunk! Tehát 81-ben vagyunk Óbudán, egy ilyen szemétledobóban és egy punk zenekar. Tehát, hogy az honnan jött, honnan jött ez a punk nyomás? 

HR: Akkoriban alakult ki ez a szubkultúra, tehát az új hullám, a punk. Mi voltunk az elsők között, és emlékszem,

PP: És tizennégy évesek vagytok. 

HR: Tizennégy. Én-- hát a többiek idősebbek voltak. Én voltam a fiatal, de mondták hú, 2 hangszeren is játszik, meg énekel, szájharmonikázik, de a szájharmonika kifázott egy pillanat alatt egy punk zenekarból. Énekesként kerültem be. És annyira akartam gitározni, hogy cseréltünk, mert jobb lettem egy pillanat alatt, és akkor én lettem a gitáros. Kettő és fél év múlva már Nyugat-Berlinbe mentünk játszani, meg Németországba, úgyhogy elég gyorsan be lettünk tiltva. Aztán a második koncertünkre meghívtunk két zenekart. Ez a híres Megyfa utcai koncert, ahol a két zenekart le is ültettek államellenes izgatásért. Na, amikor behívták a zenekart is, bár csak gitáros voltam és fiatal, ezért engem békén hagytak, mert bejöttek a gimnáziumba. Onnantól kezdve megfigyelés alatt voltunk, sokszor lemondták a koncertjeinket, de aztán egyszer csak kinőtte magát a zenekar.  Azt kell, hogy mondjam, eggyel intellektuálisabbak voltunk, mert nem az volt első számunk az még a büdös kis patkány vagyok. Négy akkordot sem én írtam a zenekarban. De egy pillanat alatt kicsit az igényesség fele fordultunk meg. Azért jó arcok voltak a zenekarban. Verseket olvastunk, Juhász Gyula, Lautréamont-t. 

HR: Csináltam egy ideig, és akkor rájöttem, hogy egy picit többet is várok a zenétől. Akkor jött a katonaság a gimnázium után. Még mindig nem a zenéből éltem bár, rengeteget koncerteztem. Egy teltházas Pecsa koncert után egy rekeszt sört kaptunk. Én nem szerettem a sört, tehát a többiek megitták. Kábé ennyi volt a jutalmunk. Nem tudtam, hogy ezzel lehet valahogy keresni, mert aztán egyszer csak felmerült a Fekete Lyuk indulása után, hogy elkezdtünk pénzt kapni koncertek után. Ez a része nem érdekelt, mert tudtam, hogy nem tudok belőle megélni, és elmentem fogtechnikusnak gyorsan, hogy hátha lesz valamim és akkor valamiből meg tudjak élni, ha koncertezünk.  Elmentem nagy zenekarok meghallgatására, és bekerültem egyből pár nagy zenekarba. És asszem a V-motorock feloszlása után nekem az első nagy ugródeszka az a Supergroup volt, amikor a Tátrai Tibusz helyére bekerülhettem ebbe a zenekarba. Solti Jánoska az LGT-ből, tehát ekkora arcok mellé. Nekem az nagyon nagy megtiszteltetés volt és nagyon- nagy inspiráció volt. És azt kell, hogy mondjam, onnantól kezdve elkezdtek hívni zenekarok, produkciók. Huszonévesen a Tolcsai Lacival mentem is már zenei producere voltam az Életmű lemezének. Mentünk tehát egyszer csak egy hét múlva egy turnébuszban találtam magam, és akkor még nem az volt a turné, mint más, hogy az ember játszik két hónap alatt öt hat koncertet, azt már turnénak hívjuk, hanem elindultunk. Két hét, volt hogy egész nyáron át mentünk- Városokban alvás., vagy külföldön, vagy a közeli országokban. Úgyhogy nagyon nagy rutinra tett az ember szert, és közben, ami nekem nagyon nagy, és a zeneszerzéshez hozzá kell, hogy kapcsolódjon, hogy elindult az a session élet. Pont az elsők között kerültem bele. Előadók voltak még nagyrészt, és nem zenekarok. Ez azt jelentette, hogy a kiadók nem a zenekarokat vették előtérbe, hanem rengeteg szólista volt, akinek nem volt zenekara. Ezért egy évre több mint ötven lemezt is fel lehetett játszani. Stúdióról stúdióra mentem, és mindent elvállaltam, mert azt gondoltam, egy nagyon jó iskola. Latin-t nem játszottam, azt visszaadtam. És akkor minden bevállalt az ember. Eljutottunk a jazzig. És akkor ebből a session életből valahogy kinőtte magát, hogy igényt támadt az embernek a saját zenéjére. És valahogy szerencsésen alakult, mert mindig pont jókor voltam jó helyen. Egyszer csak bekerültem abba a körforgásba. Ugye akkor jöttek a nagy multik Magyarországra és elkezdett a reklám nagyon felfejlődni. Annyi multi jött be, hogy innen vásárolták vissza a zeneimet végül Kelet-Európába, aztán végül Amerikába is jött Worldwide díjjal. Tehát elképesztő nagy cégeknek lettem egyszer csak zeneszerzője, meg ilyen óriási cégeknek. És akkor ugye innen jött a következő lépcső, hogy megismertem rendezőket, akik még nem nagy filmet csináltak, hanem csak a világ legleglegebb reklámjait vagy-

PP:  Igen,  kisfilmeket. 

HR: Bődület volt, hogy  ennyi filmet meg reklámot lehetett csinálni egy évben, már nincs is ilyen manapság. Annyit dolgoztam, így a stúdiózások meg a turnék mellett, hogy hetvenkét  órára béreltem ki stúdiókat. A hangmérnökök váltották egymást, fél órára tudtam aludni, amikor szünetek voltak, és csináltam, csináltam a zenéket, és valahogy ez a generáció elkezdett nagy mozifilmet csinálni. Herendi Gáborral az élen, aki tényleg a reklámból jött, szinte. Megismertem fiatal rendezőket, elvállaltam vizsgafilmeket. Ez teljesen ingyen volt. Egyszercsak ott lett egy új generáció, és hívtak. Csinálok sorozatot, csinálok kisfilmet. A reklámmal megkaptam azt a rutint. Akkor már olyan szinten lehetett csinálni, hogy csak érts, hogy az kellett, hogy szimfonikus zenekart hívni, vagy vagy népzene kart, akkor megvolt rá a lehetőség. Volt olyan rendező, aki Los Angelesből, a Hans Zimmer elrepült tehát közvetlenül hozzám, és akkor úgy dolgoztunk együtt valami worldwide kampányon, és élveztem ezt a pörgést egy jó pár évig, mert ugye hát idézőjelben nagyon jó pénz volt, nagyon jó elismerés. Ez egy névtelen történet volt. Büntetlenül csinálhattam mindent, és ez egy iskola is volt számomra. De ráment volna az egészségem. Felismertem, meg gyermekem született. És akkor úgy gondoltam, hogy akkor már annyira túl toltam, hogy már éreztem a szívemet fiatalon, és azt mondtam magamnak, hogy leállok ezzel, és innentől kezdve csak a művészetnek élek. És maradt a film. A színház akkor beindult egy másik vonalon, így a filmes rendezések mellett azok a rendező barátaim vagy csináltak színházi produkciókat. Megismertem Bereményi Gézát, és onnantól kezdve már szinte folyamatosan tudtunk együtt dolgozni. Később jött a balett és később az irodalmi estek, és azt gondoltam, innentől megtehetem most már azt, hogy csak annak élek, amit szeretek. És ez valahogy meghálálta magát, és kezdődött egy új élet. 

PP: Hogy kerültél a Valami Amerika 1-be? 

HR: Annak nem én voltam a zeneszerzője, csak írtam hozzá. De azt tudni kell, hogy a főcímszenéje nem az lett volna, hanem az It's your life, amivel pont a Jamie - vel befutottunk. Így is lett volna, és én nem vettem észre, hogy aláírtam egy szerződést, és nem vettem észre, hogy kizárólagos felhasználást biztosítottam a a multi fele és akkor utóbb csak kiderült, hogy nem az lesz.,és elkészült a film, és csak pár dalt írtam hozzá. A következőtől kezdve már én írtam a zenéket. És onnantól kezdve, hát, azt mondhatni, hogy talán az összes Gábor filmnek, Herendi Gábor filmnek. 

PP: A Valami Amerika kettő, az viszont  abból a szempontból érdekes, hogy az egy musical köré szerveződik a történetnek a nagy része. Abból annak melyik részét írtad, vagy annak az hogy alakult ki ott az a rész? 

HR: Hát ott is ugye tudni kell a Gáborról, hogy kitalálta, hogy zenekarokat lehet felkérni, tehát több előadó lett felkérve. És ez máig igaz a Valami Amerika filmre, hogy beszéltük, hogy például hármasban a Majkát hívjuk az elejére, hogy mindig szólaljanak meg a fő dalokban, tehát nagyobb előadók. Úgyhogy ez koncepció volt, hogy minél több embert vagy fiatalt hozzon be. Nem mindig csinálta ezt meg. Általában a film segítette inkább az egészet, ahogy az elején is a dalokat valójában a film hozta fel. 

És ott pár dal, annyit írtam meg a betétzenék, és mindig van egy pár dal, betétzenék. Hát ugye A magyar vándor volt az, ami kivétel volt, mert ugye az elejétől minden dal, minden zene azt előre kellett megírni, merre építkezik a vicc, vagy az egész film. 

PP: Azt mondjuk el a nézőknek, hogy A magyar vándorban, az ugye a hét vezér elindul és végigmegy a magyar történelemben, és minden korban, vagy ha több koronként betér ugyanabba a szállodába, ahol mindig van egy zenekar, és mindig a kor adott stílusában zenél, akkor ezeket előre meg kellett írnod. 

HR: Ezt előre meg kellett írni. Ez egy jó szórakozás volt, és azt mondhatom tehát, hogy elképesztő eladás volt a lemezből is. Tehát és hogy ugye van olyan dal, amit szerintem máig rotációban játszanak, az Otthon itt van, amit a Roly és Ádámot hívtam el énekelni és játszani, tehát elképesztő, hogy még mindig bent van. 

PP: És akkor ezek hogy születtek? Tehát hogy olvasod a forgatókönyvet? Gondolom még nem voltak benne, csak ott volt egy hely, hogy megérkeznek, nem tudom a reneszánsz Mátyáshoz. 

HR: Hát, például az egy nagyon fontos jelenet, mert a Gábor szabad kezet adott, azt mondta legyél merész. És ezt nagyon szeretem benne. És amikor beszéltünk, hogy talán a Komárt hívtuk volna elsőre pont arra a jelenetre. Csak elmondom, hogy elhívtuk ugye a Korda Gyurit, aki bevállalta elsőre az ugye a Who the fuck is Elvis mintájára gondoltam, hogy ezt meg lehetne csinálni. 

Megnézte, bevállalta, tényleg szuper aranyos volt a forgatáson és következő évben már akkora izé volt, hogy a Szigeten játszott a Korda György, elindult egy másik úton. Úgyhogy örülök, mert ott sok slágert írtam. Ez egy jó szórakozás volt. Imádtam. Egy nagyon aranyosak voltak a színeszek, sokat voltunk együtt. Sokat voltam ott a forgatásokon. Szerepelni kellett minden jelenetben. Ott vagyok valamilyen módban kimaszkírozva a Jamie-vel vagy zenekarral. Ez egy szép élmény volt. 

PP: De hány dallal, hány dalt kellett írnod? 

HR: Nem emlékszem pontosan. Tizenvalamennyi volt? 

PP: Tizenvalahány dal. 

HR: Egy dal az a Hajós Andris volt, talán a tevedal ha jól emlékszem. 

PP: Neked a filmzenéidet kiadták, ugye? 

HR: Igen. 

PP: Magyarországon ez a filmzene kiadás ez elég ritka, vagy szóval nem annyira elterjedt. Milyen példányszámokban mennek például a te filmzenéid? Mennyire fogékonyak rá? 

HR: Hát aranylemez fölötti-- aranylemez tudod, most …. 

PP: Nem tudom. 

HR: Hát, amikor én elkezdtem az egészet, akkor az első aranylemezem, csak mondom a számokat. Fél millió vagy a platina, utána lett kétszázötvenezer, kétszázezer. Megyünk most. Tudod mennyi egy aranylemez? Saccoljál. 

PP: Ötvenezer? 

HR: Kétezer. 

PP: Kétezer? 

HR: Kétezer, ugye, mert megszűnik. Hát most arról van szó, hogy a CD formátum, a letöltési hajlandóság az emberekben nem volt olyan nagy, mert én benne vagyok az Artisjusban, Küldöttgyűlés meg Szerzők Elnöksége, tehát ez a piac így megmutatja magát. Még nem akkora a fizetési hajlandóság, most már elkezdtek letölteni és fizetni a zenéért az emberek. 

És ebben is szerencsés vagyok, mert ezek az online platformok, ami tehát pl. a Kincsem és elég jól hasítottak, a filmzenék amúgy  fura, hogy emberek megveszik és hallgatják. Hát ez jó. 

PP: Hogyha filmhez írsz zenét, akkor te már a forgatókönyvet elolvasod. 

HR: Igen, de ezt két részre bontanám inkább a filmzeneszerzést. Mert van egy, tehát a forgatókönyvet megkapom talán elsőként a forgatókönyvíró, én, tehát a rendezővel leülünk és átbeszéljük azokat a feladatokat, ami a forgatás napjáig meg kell, hogy szülessen. Számtalan olyan film volt, nem csak azért, mert zenés film volt, dalok voltak benne, de voltak olyan, mint a Kossuthkifli, hogy megszólaló jelenetekben szólnak a népzenészek vagy a komolyzenészek. A legnagyobb kihívás ilyen szempontból a Kincsem volt ugye majd csak zene, szerzett zene volt, talán egy Strauss becsúszott, amit betettünk a háttérbe, de sokan nem tudják, hogy azt gondolták, hogy klasszikus zeneszerzők szólnak, de az is saját zene, ö zene volt és a filmben feltűnő összes jelenet, hogy sarokba zenél egy vonós légyes, egy népzene kar vagy valami, azt már egy évvel előtte elkezdtem felvenni, és hál istennek ott megvolt a lehetőség anyag is, hogy nagy szimfonikus zenekar, élő zenészek folyamatosan. Ez az első feladat, ennek meg kell születnie a forgatás napjáig, mert nem lehet másképp. Utána nem tudják kicserélni a filmen. De a nagy szerelem az, amikor az első vágat, vagy az első olyan elfogadott vágat megtörténik, akkor leülök egy pohár borra, és akkor valahogy egyből megszólalnak bennem a dolgok. 

És az olyan, mintha a szövegírás csomó embernél is ott van nekem, számomra bereményi Géza és valahogy nála vettem észre. 

Azért, mert ugye analóg forma volt, és ugye tudod úgy dolgozott, hogy nem hallgatott, tehát CD lejátszót nem kapcsolt be. El kellett menni vagy egy hangszerrel, vagy  egy zongorán megmutattuk a dalokat, és a Cseh Tamással is így készültek a dalok, hogy ott a helyszínen kellett, hogy megfoganjon benne valami. És mint egy gyerek sugárzó arccal nézi az első pillanatot, várja az első pillanatot, hogy megmutatom a hangszeren, hogy figyelj, ez a dal ilyet hozzon. Tehát ennyi lehet, hogy szeretnék balladisztikusat elmesélőt, amit kérsz. És azonnal az inspiráció jön. És észrevettem, hogy a filmnél is nekem az első.

A rengeteg klasszikus mellett, zeneszerzők mellett a Hans Zimmer iskola, ami nekem nagyon szimpatikus. A klasszikust a modernet tudta ötvözni már elég korán. Szimpatikus, mert reklámzeneszerző volt, gitáros Németországban, de valahogy az ő karakteres jegyei felismerhetők a filmjeiben. Tehát nem csak háttérzene. De van, aki meg tudom, azt nyomom, meg a régiek közül is, akiket imádok. Vagy John Williams Nem hagyhatom ki Morricone  csodálatos dallamait. De azt gondolnám, hogy ami a legközelebb áll, az a Hans Zimmer féle iskola, és ez talán azt sugallja, hogy le kell ülni gyorsan csinálni, hagyni magunkat vezérelni. Nem kell mindent kidolgozni egyből, de hogy vigyen tovább a film, engedjük. 

És ugye a filmzenék kapcsán megtaláltam valami nagyon fontosat nála is, meg azt gondolom nálam is, az az alázat. 

Mert hajlamos az ember beletenni az ötleteit és mindent el kell ereszteni. És azáltal, hogy egyedül dolgozom és egyedül írom a filmet, nem csak a filmzenéket, a zenéket nagyrészt ezért ott ülök a stúdióban, és meg kellett tanulnom, hogy egy kávészünet után felülbiráljam önmagamat, főleg olyat, amiben mondjuk két napi munka van, vagy pedig pénz is van benne, mert feljátszás is megtörtént. 

És távól kell helyeznem magamat, hogy a delete gombot meg tudjam nyomni abban az esetben, ha úgy érzem, hogy tudok jobbat, vagy valami több nem stimmel. Az ember elkezdi pofozgatni. Megtanultam fiatalon, hál istennek akkor büntetlenül csinálhattam így akkor a reklámokkal, meg a kisfilmekkel, de ez a fajta alázat most már megvan bennem, hogy kívül állok. Nem ragaszkodom semmihez, nem vagyok más senki abban a pillanatban. Azért, mert a zeném is érzelmileg kötődöm hozzá, ezért el tudom engedni. És talán ez az előnyöm, vagy a gyorsaságomnak az előnye, hogy ülök. Nem, még ez így nem teljes. [áthallás] [nevetés] 

PP: Ami még szerintem a hangzás mellett nagyon Te vagy. Mondjuk a legutóbb futni mentemnél figyeltem, hogy egyrészt ugye a dalok, tehát az, hogy a filmben dalokat használsz, főleg angolul, de magyarul énekelve is. Ez szerintem a magyar filmzenében nem annyira, vagy a magyar filmzeneszerzőknél nem annyira jellegzetes. És a másik pedig az, hogy például ennél a filmnél is, hogy azt hallgattam benne, hogy volt legalább öt vagy hat különböző zenei stílus, teljesen tökéletesen kibontva. Tehát hogy például amikor ott nem tudom, vacsoráznak, akkor jazz szólt, de ilyen tök jó jazz, ilyen jazzy jazzy, jazzy. Akkor, amikor volt a futó este a parkban, akkor ilyen horror suspense zene volt, és az is teljesen a helyén volt, hogy nagyon sokrétű a zenei nyelv vagy kincstár. Ez akkor valószínűleg a reklámoknak, meg ennek a sokfajta elő-előtanulásodnak az eredménye?- 

HR: Hát az. hát ugye volt jazz zenekarunk is, tehát nekem egy csodálatos időszak volt, csináltunk pár jazz lemezt, meg jazz fesztiválokon is játszottunk, és az az időszak nekem nagyon nagy iskola volt, hogy annyi zenében kipróbáltam magam. De hát a reklám az meg az, hogy annyi stílust kellett írni, tehát én most ott még néha csinálom, tekeregtem az elektronikus hangszereket, de az már nem az. Büntetlenül lehet, hogy hallyel beletenni, a film meg megadja ezt a lehetőséget. Nem. Én szeretem megcsinálni, ha lehet mindent, de azt gondolom, zenei producerként néha feladatom az is, hogy megtalálni a megfelelő zenét. 

Például ha sok sztár vagy előadó van. Most több ilyenben vettem részt, hogy az én dalomat, vagy-Vagy nekem kellett összehozni őket, mert azt mondta valaki is, hogy nagyon jól esett, hogy figyelj, benned megvan az a képesség, hogy te úgy vagy producer, hogy egy hangos szó nélkül, meg tehát anélkül, hogy az ember felemelné a szavát. Te el tudod vezetni az embereket, vagy egymáshoz közel tudod hozni őket abban a produkcióban, vagy abban a zenei környezetben. És tényleg ez a feladatom, hogy nem okoskodni kell, mert akikkel dolgozom, nagyrészt csodálatos zenészek, csodálatos énekesek, de nem mindig ugorják meg azt a feladatot, vagy nem mindig találják meg a megfelelő hangukat. És az, hogy az, hogy meglegyen ez, hogy meg kell fogni a kezét és el kell vezetni őket a megoldásig. És ezért örülök, hogy sokan hallgatnak rám, tehát nagy sztárok közül is, hogy de jó, mondd, hogy mit csináljak! És amikor létezik, hogy hallasz magadban valamit, és el tudod mondani tehát, hogy és nem, nem a hibákra koncentrálsz, vagy nem arra, hogy mit kéne másképp, hanem hogy ez egy ilyen érzelmi kötődés így az előadókkal, meg akár a zenekarral is, hogy elvezetni őket a megoldásig. Például a Futni mentemben volt, hogy beszélgettem Gáborral, hogy ki legyen hát akkor ne popsláger legyen most. Hát akkor például Kis Tibi. Hát ha nem is énekelne popslágert, akkor már arra gondolva, mielőtt felhívtam, hogy a dalt megmutatom neki, átküldtem. Hallgasd meg! ÉS akkor azt mondta- De hát ez tetszik, a mondanivaló is. És akkor lehetett így az emberekkel. 

Összehozni dolgokat, nem egy játék, de nagyon jó kis szakasz, hogy olyan váratlan dolgokat meg lehet lépni. Akkor figyelj, ő ezzel fog duettel énekelni, és akkor azt mondja Tarján Zsófi, de jó, ő is valamit be tud hozni.

PP: Van olyan dalod, amit megírtál mondjuk filmhez és nem került be? Esetleg? Vagy mindig- 

HR: Annyi dalom van. Ezt el kell mondanom, mert én nem adok fiók dalt senkinek. Van egy rossz tulajdonságom. Nagyon tudok kötődni a zenéhez, mert azt gondolom, hogy magamból adok valamit, és ehhez tartom magam. És amikor megszületik egy dal, és sokszor nem kéri, de akkor már szöveggel együtt jön ki. Akkor nem adom oda. Előfordul, hogy elkezdek kötődni, tehát a telefonomra felvéve. Ott van több száz ilyen vagy pár száz dal. Minden nap kell írnom valami olyat, hogy edzésben legyek, akár zongorán, gitáron vagy dal, és ezeket felveszem. ezt nem adom senkinek, mert azt gondolom, hogy mindenkire rá kell formálni a dalt. És ugyanez az elvem egy filmnél és egy előadónál is, vagy bárminél. Egy nő is tud bármilyen ruhát hordani. El szoktam mondani, hogy bármilyen bundát vagy ruhát, de ha nem viseli természetesen, akkor ledobja magáról, és meg kell találni azt a pontot vagy azt az ízlést, amivel magam tudok vagy több tudok lenni. És a filmeknél nagyon jó példa az, hogy nekem van két kedvenc filmem, az egyik A zongorista, a másik pedig a Schindler listája. Ugye Polanskit kérték fel először a Schindler listájára, és azt mondta, hogy nekem megvan a magán történetem, és később megcsinálta a filmet. És ha megnézed a két filmet, leszámítva mondjuk a Zongoristában azt a pár klasszikus darabot, ami megszólal felül, nincs zene, tehát a zongora fölött, és mégis valahogy csodálatosan megcsinálja. Néha ki kell venni, és a csend is tud ugyanolyan értékű lenni. A Sting szavait idézem tehát nem csak a hangok, hanem a hangok közti szünet is ugyanolyan egyenértékű a hangokkal. 

És valahogy, hogyha ezt kikerül, és az ember felismeri ezeket a pillanatokat. Persze ezt már nem tudom egy filmél megtenni, csak úgy, hogyha a rendezővel együtt vitába szállunk. 

PP: De például a Toxikóma az talán a legcsendesebb filmetek volt. 

HR: Igen. És ott is néha kevesebb volt a több, és rájöttem és beszélgettünk is a Gáborral, és ugye ő a Király Pisti(vágó) szavára is ugye sokat ad. És ugyanúgy azt hiszem, hogy a vágó is nagyon fontos egy filmben, tehát én értéként kezelem ebben a teamben, mert meghatározó lehet, iránymutató. Ő is néha keres zenéket vagy keresünk, tehát ez elképesztő módon meghatározza a filmnek a hát, hogy hova lyukadunk ki zeneileg is. 

És, és az, hogy az ember képes ezt kikapcsolni, észrevenni, hogy ott a csönd sokkal többet jelent. Ezt megkaptam a külföldi filmekből meg én is megtanultam.

PP: Van olyan magyar rendező, lehet, hogy már olyan, aki nincs köztünk, de nagyon szívesen dolgozná vagy dolgoztál volna vele? 

HR: Sok van még. Azért sokkal dolgoztam. Tudod mi a furcsa? A gimiben osztálytársam volt, tehát konkrétan egy osztályba jártunk néha együtt és jártunk szórakozni a Goda Kriszta és ott gimis barátságból kiindulva valahogy szétsodort minket a sors és nem dolgoztunk soha együtt. 

Úgyhogy négy évig egy osztályba jártunk és pont összefutottunk és annyira jó lett volna. De hát a nagyok közül is, tehát van számtalan nagy rendező, aki már tényleg nagyon kevesen rendeznek. Sajnálom, hogy- 

PP: Jó igen, most ugye ez egy ilyen ideális. 

HR: Hát igen, igen, igen. Szerencsés vagyok, nagyon sokat dolgoztam.És persze van külföldi rendező is. Azt mondanám, nagyon szívesen dolgoznék. Ja jó, hát persze, hát most a Spielbergtől kezdve minden producer közül. 

De hát mondhatnék bárkit. 

A Tarantoni- eknél is, Tarantino is azt mondom, hogy jól eldeszállt. Meg saját maga kezeli ezeket a dolgokat. 

PP: És van olyan magyar film, ami , mondtad a Zongoristát, de hát ez ugye egy francia-amerikai. 

Ami ami szerinted zeneileg neked nagyon érdekes volt vagy fontos? Akár lehet ez egy rajzfilm is, vagy egy.. 

HR: Számtalan számtalan film van, ami nekem nagyon tetszett. 

A Hans Zimmer például. Ott nagyon könnyű. Tehát Thomas Newman meg Hans Zimmer, mert nem nézem meg direkt, hogy ki a zeneszerző. Ez a Hans, Thomas Newman tehát, hogy. De neki nagyon karakteresek a jegyei. És fura, de én nem az Oroszlánkirályért vagyok oda. Nagyon szép munka, de én nem tartom olyan dalszerzőnek, hogy hű, de pedig tudom, ott Oscart kapott. Én már adtam volna neki, hogyha megnézi az ember az Egyiptom hercegére. Az egy csodálatos munka a dalokkal és mindennel együtt, ahogy az egész fel van épülve, a hangszerelése. Azt mondom, na abban van valami. Tehát ezt irigyeltem tőle, és azt mondom, nekem az nagyon tetszett. Akkor el is gondolkodtam, hogy talán még én muzsikát is írnék. 

PP: De magyar, magyar. 

HR: Magyar? 

PP: Aha. 

HR: Tanú fan voltam, tehát a Tanú. A nagy öregek közül. Hát még mindig ott ragadok egyéb klasszikusnál, tehát a Mesaautó, vagy a többiek, és hát a nagy színészek. A Latabár, kapcsolgozom a tévét. Ugye most van ez a retro csatorna. és Latinovits. Őszintén, megírnám újra a zenéjüket. Tehát érdekes kihívás, hogy nézek így egy régebbi filmet, és akkor tényleg ezek a fajta zenék mentek. Hogy mi lenne például ezeknek a nagy, régi filmeknek, vagy ilyen Latinovitsfilmeknek mondjuk újracsinálná az ember a zenéjét? 

PP: Néztem a filmeidet, és egy idő után persze tudom, hogy te voltál a zeneszerző, de akkor is van egy hangzás, van egy dallam, van egy motív, nemtom mi, ami Hrutka Robi. 

HR: Ezt nagyon köszönöm. És ez azért van.. 

PP: Jó, de hogy ez mi? Ez hogyan less? 

HR: Elkezdtem, például harmóniafordításokakal, ugyanúgy, mint a dalszerkezeteknél, hogy felismerik a zenészek között. 

PP: Én nem tudom, mi a harmónia. Segíts! 

gitáron mutatja

HR: Hiányos harmóvia. Mutatok példát, [harmónia hangja] harmónia. Hiányos, ha nem fogunk terceket. Ezzel csak a hangszerek jegyei, de a hangszerelésben is legyenek karakteres dalok, mert azért elveszek sokszor a zenékből. És nekem a legnagyobb kitüntetés tényleg az, amikor felhívnak zeneszerzők vagy zenész barátok vagy kollégák, hogy figyelj, nem volt kiírva a neved, ezt te csináltad? Én csináltam. És amikor többször ilyenkor is mondták, hogy figyelj, nem tudtam, még nem értünk el a végéhez a filmnek, de ezt te írtad. Igen. Na most ezek a csodálatos dolgok, mert a szakma így. Amikor elkezdi ezeket a visszajelzéseket, akkor azt gondolom, hogy hát akkor most megpróbálom életem végéig tartani ehhez magam. Na szóval azt akartam csak mondani, mielőtt eljátszom ezt a dalt, hogy egy ideje arról írok, és azt tartom fontosnak, hogy azt gondolom, hogy ilyen nagyon szentimentális és ilyen romantikus forma vagyok, hogy én hiszek abban, hogy pár jó hang képes megváltoztatni a világot. Mert azt gondolom, hogy a zene pont olyan, mint az élet. Megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal. Na most ez a dal nagyon fontos, és elhatároztam, hogy ezt majdnem mindenbe bele fogom szőni, hogyha én írom a szöveget. 

Amit most el fogok játszani, ezt most vettem fel nemrég a szegedi nagytemplomban egy videóklipet.miután írtam egy oratóriumot és ez egy saját szöveg, saját vers megzenésítés, és egy filmnek lesz szintén vallási történetű filmnek lesz a vége főcímzenéje a Törékeny égen. 

zene