KépZene SE03 - Bódy Gábor filmzenéi

ACSÁDi-PONGYOR ÁRON: 

Bódynak az egy fontos kijelentése volt, hogy szerinte a történelem az addigi formájában már megszűnt. Legalábbis ezt mondta a hetvenes-nyolcvanas években, amikor ő alkotott. És hogy nem megszűnt, de átalakult. Most már egy kozmikus történelemben vagyunk jelen. Szerintem ezt a történelmi időszakot, meg ezt a konkrét mozzanatot, amit az Amerikai Anzixban látunk, azt is ehhez kapcsolja például. És ez visszatér a másik kettő filmjében is.

POLITZER PÉTER:

Megint itt van a Képzene! Szeretettel köszöntöm a hallgatókat! Politzer Péter vagyok, a műsorban a magyar filmzene rejtelmeit és titkait keressük. Ebben a beszélgetőtársaim, filmrendezők és zeneszerzők segítenek. Már ebből a szempontból is különleges a mai adás, mert vendégem Acsádi-Pongyor Áron filmtörténész, akivel Bódy Gábor nagy hatású életművét és azon belül is a zene használatát fogjuk feltárni. Szó lesz az Amerikai Anzix és a Nárcisz és Psziché filmekről, de a Kutya éji dala című kultfilm lesz a középpontban. Ehhez a kiemelkedő alkotáshoz térünk vissza majd újra és újra. 

Bódy Gábor 1946-ban született és 1985-ben, 39 évesen rejtélyes körülmények között halt meg. Az ELTE-n filozófia történelem szakán végzett. 1971 ben csatlakozott a Balázs Béla Filmstúdióhoz, illetve felvették a Színház és Filmművészeti Főiskolára is. 1975-ben elkészíti első nagyjátékfilmjét, az Amerikai Anzixot, ami egyben a diplomafilmje is. Ez az alkotása elsőfilmes nagydíjat nyer a Mannheimi Filmfesztiválon. Ezt követi 1980-ban a Weöres Sándor művét feldolgozó Nárcisz és Psyché című háromrészes alkotás, mely a Locarnoi Filmfesztiválon Bronz Leopárd- díjat nyert. Harmadik, egyben utolsó nagyjátékfilmjének, az 1983-ban bemutatott Kutya éji dalának nemcsak rendezője, de főszereplője is volt. 

PP: Te erről a filmről írtál egy  cikket. 

APÁ: Tanulmányt. 

PP: Tanulmányt, igen. 

APÁ: Ez eredetileg egy szakdolgozat volt az ELTE Bölcsészkaron , a filmmelmélet- filmtörténet alapszakra írtam ezt eredetileg diplomamunkának, és akkor átdolgoztam egy kicsit, és így jelent meg az Apertúrában. 

PP: Miért érdekel téged ennek a filmnek a zenéje? 

APÁ: Ez oda vezethető vissza, hogy tizenhat vagy tizennyolc éves korom környékén láttam először ezt a filmet, és először nem értettem. Nagyon nagy hatással volt rám, és az egyik aspektusa az az, hogy akkor láttam először a VHK-t, akkor sokkolt, hogy ilyen zene egyáltalán van. Anyukámtól tudtam, hogy ők jártak annak idején az FMK-ba meg ilyesmi helyekre  VHK koncertekre például, és kérdeztem, hogy tényleg ilyen zenét hallgattatok, ez volt a concert?? Ez annyira betegnek meg szürreálisnak tűnt nekem. Másrészt meg, ahogy egyre többször megnéztem, az egyetemen is többször meg kellett nézni a filmet, megragadott az, hogy mennyire tudatosan használja a zenét Bódy Gábor. Mennyire sokféle zene van ebben a filmben, és hogy mennyire radikálisan komplex ez az egész. Ez az egész mű, és hogy ez nagyon durván lecsapódik a filmnek a zenei rétegén. 

PP:Bódy Gábornak nagyon sok elméleti munkássága volt, meg nagyon sok mindenen kísérletezett, de pont az, hogy a zenéket hogyan használta, az nem, nem annyira közismert. A Kutya éji dala ez 1983-ban került moziba, és lehet, hogy sokan nem ismerik, és csak szeretném, mert ez egy fontos film, és nagyon érdekes és nagyon izgalmas és nagyon fontos, hogy használódik a zene. Szerintem annak egy kicsit ágyazzunk meg, hogy mi a története a filmnek. Hogy ha lehet, nem könnyű ezt összefoglalni. 

APÁ: Ez egy olyan sztorira van felfűzve, hogy egy álpap, akit maga Bódy Gábor alakít, a rendező egy kis hegyi faluba érkezik, és mindenki elhiszi, hogy ő itt az új plébános, és a ténykedése során a maga eléggé eredeti módszereivel megváltja igazából valahol a falu teljes lakosságát is, meg mindenkit, akivel találkozik. De két kulcsszereplőt különösen egy volt tanácselnököt, aki kerekesszékben van, illetve egy tüdőbeteg nőt. Mind a ketten betegek egyébkent, és rengeteget szenvednek az életükben. Fontos szereplő Grandpierre Attila, aki igazából a leginkább önmagát alakítja. Ő csillagászként dolgozik ebben a faluban, és emellett meg a Vágtázó Halottkémeknek az énekese is. 

PP: Már a filmben is tehát- 

APÁ: A filmben is persze. Hát igen, igen, ez szinte teljes egészében ő maga. Meg még fontos szereplő a katonatiszt, az ő feleségét Méhes Marietta játssza, aki a Trabantban énekelt, tehát ő is az alternatív zenéhez kötődik. És a végén nyomozás meg egy üldözés kezdődik, ahol a papot próbálják elkapni. 

PP: Igen, teljesen modern történetnek hangzik, miközben a film amikor nézzük, ilyen univerzális, kozmikus. Olvastam pont, vagy inkább a Bódy mondta, hogy pszichoszocio-kinematografai kísérlet. Tehát lehet e valamilyen fejlődést vagy ívet látni abban, hogy a korábbi filméhez képest mit tud a Kutya éji dala? 

APÁ: Hát persze, például a Vidovszky László személye végigvonul mind a három filmnél. Az Amerikai anzixnál, azt hiszem, csak vagy nem csak, de zenei konzulens vagy konzultáns volt. Tehát, már akkor is szerepe volt annak a filmnek a zenéjében is, és a Psychének és a Kutya éji dalának is ő a zeneszerzője. Az Amerikai Anzix az amerikai polgárháborúban játszódik, és ezért a Sebő együttes amerikai polgárháborús dalokat dolgozott fel. Ez  az egyik legfontosabb réteg ebben a filmben, illetve a Liszt Ferencnek vannak művei. 

PP: Tehát akkor végülis azt mondhatjuk, hogy ott valamilyen fajta korhűség jelent meg a zenében. 

APÁ: Igen, igen, ahogy a film is olyan próbál lenni, minthogyha egy dokumentum lenne abból az időszakból. Csak ugye az benne az érdekes, hogy akkor még nem találták fel a filmet valójában. [nevet] Nagyon olyanra van megcsinálva, mint hogyha tényleg akkori felvételeket hallanánk, érdekes, hogy mit tudom én mindenféle hengereken meg lemezeken. Tehát hogy mindenféle ilyen effektet is raknak a zenére, illetve a torzított beszédhang, ami még  izgalmas, ami szintén megjelenik a későbbi filmekben is, ami egyfajta elektronikus torzítás, és szerintem ez valahol azt is jelenti, hogy már a modern korból tekintünk vissza erre, meg hát valahol le is leplezi [nevet] önmagát a film ezzel, hogy ez mégsem egy dokumentum az 1860-as évekből, de közben egy szerzői kommentár is lehet, meg ez az ilyen nagy transzcendens összességhez is kapcsolja igazából ezeket a karaktereket, hiszen ilyen torzított beszédhangot a sci-fi filmekben hallhatunk például, és hogy ez is egy ilyen kozmikus elem, talán már ebben a filmben is. 

PP: Bódynak rengeteg elméleti szövege van, több kötet jelent meg, ami csak összegyűjtött filmelméleti írások. Én kerestem ezekben, hogy zenével vagy filmzenével kapcsolatban volt-e valami, de nem találtam. Nem tudom, hogy te ismersz-e?

APÁ: Hát, kevés van, de például a Kutya éji dala kapcsán ott van egy ilyen, azt hiszem, egy interjú részlet, amelyben arról beszél, hogy a Vágtázó Halottkémeket miért rakta bele a filmbe, hogy igazából ő a népzenében mindig is a vitalitást kereste vagy szerette, és hogy szerinte az akkori posztmodern világban, meg a magyar valóságban a Vágtázó Halottkémek  ezt a funkciót betölti. De erről találtam igazából elsősorban, de tényleg érdekes, hogy miközben ennyire tudatosan használta, például  az Amerikai Anzixnak a forgatókönyvében, így alig van arról említés, hogy éppen mikor milyen zene szólal meg. 

PP: A Kutya éji dalának meg például nincs is forgatókönyve, csak dialóglistája. És ez tényleg tök fura, hogy ahhoz képest, hogy mennyire elképesztően tudatos minden egyes mozzanata az ő zenehasználatának, így nem annyira volt erről szó. 

APÁ: Igen, mert ugye ő mint-- szóval ő nagyon erős elméleti háttérrel, filozófiai és képelmélettel foglalkozott, és ehhez képest a zene az nem kap hangsúlyt a film nyelvének a kidolgozásában, miközben tök erősen használja  akár a torzítást, akár a különböző zenei műfajokat is egy-egy filmen belül. És amit mondtál, hogy  a Kutya éji dalának nem volt forgatókönyve, hanem csak ilyen jelenetlisták voltak. Hogyha így készül egy film, hogy nincs, nincs, még az sincs kitalálva, hogy mi történik meg hol, csak úgy nagyjából miről szól egy jelenet. Például annyit ír ahhoz a jelenethez, amikor először meglátogatja az álpap a tanácselnököt, hogy tolókocsi, leesik a cigaretta. Tehát hogy tényleg csak ilyen elemi foszlányok vannak meg egy jelenetből, tehát nincs leírva, hogy miről beszélnek, hol vagyunk, hol jön be, hol megy ki, meddig tart. 

PP: Viszont ehhez képest a zenék ugye később kerülnek be, tehát a zene a legvégén adódik hozzá. 

APÁ: Igen. Vidovszky Lászlónak írtam, amikor elkezdtem a szakdolgozatomat megírni, és abban reménykedtem, hogy elküldi, hogy mi a daraboknak a címe, meg minden egyes zenét így tételesen felsorol, ami a filmben hallható. És igazából annyit írt, hogy – hát, egyrészt vannak az alternatív zenekaroknak, a Bizottságnak meg a VHK-nak a számai, plusz az az elektronikus zenei meg zajzenei improvizáció, amit ő csinált, és hogy ennyi, és ennek nincsenek kifejezetten műcímei, de- 

PP: Ja, akkor ez improvizáció, ezt írta Vidovszky….

APÁ: Ez improvizáció volt, azt mondta Vidovszky. Igen, de hát és az biztos, hogy azután történt, amikor már lehetett látni a képi síkját a filmnek, gondolom arra imprózott. 

PP: Mindig visszaugrunk a kutyához, de most megint vissza szeretnék egy picit menni. Ahogy az Amerikai Anzixról beszéltünk. Utána volt a Psyché című film, ami Weöres Sándor művéből készült, ami egy monumentális alkotás. Egyébként szerintem kicsit kilóg a sorból az Anzixhoz és a Kutyához képest. 

APÁ: Azt hiszem, akkor a legnagyobb, vagy az egyik legnagyobb költségvetésű magyar filmprodukció volt, ugye koprodukció is volt külföldi színészekkel, mint Udo Kier, például a főszerepben. Az az érdekes, hogy egyszerre van meg ez a kicsit ilyen akadémikus, kosztümös, nagyon-nagyon profin megcsinált jellege, de rengeteg formanyelvi kísérlet van a filmben közben. És hát elképesztően hosszú is. 

PP: Ja, hogy több verzió is van, meg ilyen tévéverziók, meg egyből moziverzió, meg három részes verzió. 

APÁ: Igen, sok- Bódy úgy halt meg, hogy úgy tudta, hogy nincs meg a teljes verzió. És akkor azt hiszem a kilencvenes években sikerült valakinek előkeríteni, előkotorni a tévé archívumából. Ebben Vidofszky volt a zeneszerzője a filmnek, és nagyon izgalmas, hogy rengeteg klasszikus zenei ö utalás van a zenéjében, és ezeket ö-ö ezekre improvizál, ezeket torzítja elektronikusan, mindenféle ambient elemeket rak bele. Tehát például Berlioz, Brahms, Beethoven vagy Johann Strauss darabjai vagy Debussy szólalnak meg a filmben. És öhm, és akkor így ezekből csinál egy elképesztően izgalmas öhm reflexiót, meg hát belevisz magyar népzenéi meg akár cigányzenei motívumokat is. 

PP: A Psyché is ilyen nyolcvanas, 80 vagy 81-ben- 

APÁ: 80 körül. 

PP: 80 körül lett ez. A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején vagyunk. Hogy az valamennyire látod, hogy akkor a magyar filmnek milyen volt a zenei kínálata, tehát hogy mik voltak akkor azok, amihez képest értelmezni próbálhatjuk most például a Bódynak a filmjeit? 

APÁ: Hát, akkor jött be igazából ez az új akadémizmus vonal, amire már az előbb utaltam, amik ezek a nagy produkciók, amik sokszor nemzetközi kkoprodukciók, és azoknak alapvetően ilyen tradicionális, hollywoodi típusú filmzenéje volt. Mit tudom én, például az Angi Vera ilyen film például, vagy a naplósorozata Mészáros Mártának.  És, és ugye ezek a klasszikus hollywoodi típusú filmzenék, ezek sokszor a, a klasszikus zenéből építkeznek, és hogy itt ez erre is egy reflexió szerintem valahol, hogy itt is a nagy klasszikusokat a Vidovszky igazából egyrészt valahol dekonstruálja is, meg valamennyire roncsolja is, de közben egy ilyen teljesen új, modern reflexiót hoz létre belőlük.  

PP: Amikor nézünk egy filmet, akkor ugye az, hogy mit látunk, annak van egyfajta objektív, nem tudom, perspektívája. Tehát hogy akkor látjuk, hogy le van rakva egy kamera, és azon keresztül látjuk, és ez a kamerának a viszonyát, azt nagyjából a rendező vagy a történetmesélés szempontjából tudjuk értelmezni. Ugyanígy szerintem a hang is egy olyan dolog, amit így helyére tudunk rakni, hogy azért szólal meg egy-egy hang, egy-egy filmben, mert az ott van. Ehhez képest a zene viszont hol szólal meg? Tehát most ugye vannak a diagétikus zenék, oké, persze, amikor megszólal egy rádió vagy  egy koncertnek a világát bemutatjuk, akkor az ott szólal meg a helyszínen, de amikor egy filmzene megszólal, akkor az …..

APÁ: Vagy amikor non-diegetikus egy zene, akkor szerintem az mindig egyfajta ilyen szerzői reflexió. Tehát amikor teljesen a cselekményvilágon kívülről érkezik valami, tehát az talán olyan, mint egy kommentár, meg segít, ha nem is megérteni, de átérezni a filmet magát. Szerintem ebből a szempontból nagyon-nagyon fontos, és hogy például a Bódy még ráadásul nagyon izgalmas ilyen többlet jelentést is ad igazából minden egyes zenei választásával szinte. És a legtöbb filmben, egyébként ez tényleg minden filmben, a legkonvencionálisabb filmekben is ennyire tudatos, de itt szerintem egészen lenyűgöző a gondolat, ami mögötte van. Talán szerintem a művészeti ágak közül a zenét a legkönnyebb érezni, vagy nem is tudom. Tán azért is, mert nincsen halmazállapota, vagy nem tudom, hogy hogy mondjam. 

APÁ: Arra szeretnék még visszatérni, hogy az Amerikai Anzixnál is, meg a Psychénél is a zenehasználat az valahogy a narratív mesélésnek a része szerintem. Tehát egyrészt az Amerikai Anzixnál felidézi azt a hangulatot, az amerikai polgárháborút, de ugyanezt csinálja a Psychénél is. Arra gondolok, hogy az Amerikai Anzixnak a végén van ez a nagy hintajelenet, amikor felgyorsul a ritmusa a képeknek és a vágás is felgyorsul, és a zene ezt leköveti.  

PP: A kutya éji dalánál nincsen semmi ilyen fajta aláfestés vagy a ritmushoz igazodás? Vagy itt van egy nagy lépés, és szerintem ez a Bódy filmek közül is képileg is minden szempontból azért…. 

APÁ: Hát igen, ez abból is látszik, hogy ugye mondtam a Psychénél, hogy az volt az egyik legnagyobb költségvetésű alkotás a magyar filmgyártásban akkoriban, és a Kutya éji dala meg az egyik legkisebb költségvetésű volt utána három évvel. Tehát, hogy már ez is egy radikális váltás. Egyrészt Bódy az egész karrierje során, elképesztően vonzódott az ősfilmhez, tehát a filmnek a lehető legkorábbi inkarnációjához, meg változatához. 

PP: A kutya éji dalában is az van, hogy a legtöbb jelenet az egy snitt, tehát hogy tényleg akár azok a beállítások, akár mit tudom én, az 1900-as években is készülhettek volna, mert tényleg a legtöbb jelenetben csak így le van rakva a kamera. 

APÁ: Egyrészt ez is más. Nyilván egy Kádár kori vagy akár mostani más filmet megnézel, akkor nyilván sokkal szorosabb egységben van a filmkép, meg a zene is, a ritmus szempontjából. De hogy érdekes, hogy mégis vannak benne ilyen videóklip szerű részek is. Amikor az egyik zene szól, akkor azért a videóklip egy viszonylag új műfaj volt abban az időszakban, hogy egyszerre a talán az akkor szerintem legalábbis, akkor az egyik legelőremutatóbb filmforma volt, ami akkoriban jelent meg.  

PP: Nyolc zenei rétege van A kutya idálának. Először is van a zeneszerző,  Vidovszky László által írt vagy improvizált elektronikus zajzene. 

APÁ: Vannak a zajzenék, akkor vannak a jumatic felvételek a VHK-ról meg a Bizottságról. Van az underground, az alternatív csapatok, de azért elég más a Palais Schaumburg ez az egyetlen száma az Europa Heist America, egy német new wave zenekar volt akkor, vagy hát Neue Deutsche Welle inkább. Igen- 

PP: De az egyszer jelenik meg, nem? Tehát- 

APÁ: Többször visszatér, mert mindig a német fiúhoz meg azokhoz a szuper nyolcas felvételekhez kapcsolódik. 

PP: Igen, többször visszatér, a legtöbb dolog egyébként többször visszatér, és ezzel egy kicsit így feszültségmentesíti is egyébként szerintem a különböző elemeket. 

APÁ: Vannak a katonadalok. 

PP: Igen, igen. 

APÁ: Vannak a népdalok.  Vannak az opera részletek. 

PP: Igen, meg a mindenféle klasszikus zene. 

APÁ: igen, van a Messiás Oratóriumból is több részlet. 

PP: Ühm, klasszikus zenei részletek. 

APÁ: És akkor ezen kívül van még egy trombita. 

PP: Gőz László játssza. Igen, igen, igen. A harsona tehát ez egy két és fél órás film körülbelül, és ennek van egy olyan zenei rétege, amire azt mondhatjuk, hogy kettő, négy, hat, hét fajta különböző stílust vagy hangulatot. Foglaljuk ezeket egyenként össze most. Tehát hogy van a zeneszerző által improvizált zajzenék. Ezek elektronikus hangszerrel készültek? 

APÁ: Igen, igen. Hát ezeket úgy tudom, hogy analóg szintetizátorokkal készítette, és Bódynak az volt az inspirációja, hogy volt valami  olyan zenei anyag a birtokában, amiben ilyen elektronikus flipper hangszerű dolgokból volt zajzene, vagy hát ilyen elektronikus kísérleti zene, és hogy ez a tücsök ciripelésre hajazott, és hogy valami ilyesmit próbált, egy ilyen éjszakai zsongást létrehozatni Vidovszky-val. 

PP: És mi ezeknek a zenéknek a megjelenési helye vagy motivációja? 

APÁ: Még a hangeffekteket is hozzávehetjük egyébként, mert az is hihetetlenül fontos. Mindig, amikor ez megjelenik, akkor valami nagyon nagyon nagyon fontos és nagyon nagyon végzetes dolgok történnek, amikor az ilyen plusz hangeffektek megjelennek. A transzcendens, holisztikus, a sors jelenlétnek vagy valami isteni vagy transzcendens jelenlétnek is a jelölője, ami végig jelen van a filmben. Meg hát az is tök érdekes, a torzított beszédhang, meg az a vocoder talán valószínű vocoderes kísérletezés. Amikor az őrült rajongólányok üldözik Grandpierre Attilát és akkor így mondják, hogy Attila, Attila.[nevetés] 

De hogy ott is valami ilyesmi van, hogy a lányt elkapja valami tényleg valami egyszerre kozmikus meg animális őrület, és már így nem az önmaga ura és és ugye ez az egészhez kapcsolódik. A másik második csoport az az underground zenék megjelenése, de ez ugye képpen együtt jelenik meg. 

PP: Azt néztem egyébként, hogy nagyon ritkán van ebben a filmben olyan, hogy egy zene áthúzódna egy ilyen másik jelenetre. Nincs átkötő szerepe.

APÁ: Egyszer-kétszer van igen- 

PP: Igen, de csak ilyen feltétlenül nagyon, igen, de nem funkcionálisan, nem annyira köt össze, hanem csak a lekeverés szempontjából talán. 

APÁ: Ezek megjelennek, a Bizottság, a VHK. Az egy fontos eleme az újérzékenység nevű irányzatnak, hogy new wave zenekarokat mutat fel tendenciózusan. Ebbe az irányzatba tartozik Bódynak A kutya éji dal című filmje is. 

PP: Aha, mert akkor az Eszkimó asszony fázik. A Szirtes Andrástól a Prónuma bolygók története, vagy a Lenz? 

APÁ: És ezekben szinte mindegyikben van egyébként alternatív vagy underground zene abból az időszakból, meg hát szerintem ez egy lázadó gesztus is egyértelműen. Tehát, hogy hogy azért ezeket a zenekarokat a hatalom vagy a tűrt vagy a tiltott kategóriába helyezte, és például ugye a Vágtázó hallott kémeknek nem jelenhetett meg lemeze a rendszerváltásig, vagy hát, asszem nyolcvannyolcban végül német kiadó segítségével tudtak kiadni bármit, de  a film az nyolcvanhármas, és addigra már évek óta zenéltek, tehát hogy. [rock zene] 

Amúgy úgy van értelme annak, amit mondtam az új akadémizmusról, ezekről az ilyen nagy költségvetésű klasszikus darabokról, hogy igazából ez például, ezek így egymás antitézisei voltak akkoriban. Nem csak ez a kettő irányzat például, de hogy akik a klasszikus akadémikus filmrendezők voltak, azok kifejezetten nem szerették ezeket az ilyen formanyelvi kísérleteket. 

PP: A Kutya éji dalában ezek a klasszikus zenei részek, akkor viszont nem ezt hozták. 

APÁ: Hát persze, amúgy nem feltétlenül. Tehát azért az is más, amikor egy akkori zeneszerző szerez valami nagyon nagyon klasszikus, érzelmes, lírai filmzenét, meg amit ilyen klasszikus hollywoodi szabályok szerint van, meg ezeknek a tényleg klasszikus műveknek a beemelése a filmekbe. Ez, talán egyfajta plusz ilyen intellektust ad az egész filmnek, ahogy például Bódy használja ezeket a klasszikus zenéket, tehát azt se nevezném feltétlenül egy ilyen nagyon klasszikus hozzáállásnak, hogy ha mondjuk bemeled ezeket a zenéket. 

PP: De így valahogy ezek ilyen konkrét, nem? Tehát hogy amikor például a Messiás, amikor megszólal, az például rá van. 

APÁ: Igen, a Messiásnak az elhangzásai azok mindig az álpaphoz kötődnek, és azért rajta látszik az, egy idő után rájövünk, hogy ő egy hatalmas szélhámos, és hogy közben mégis valahogy kötődik ehhez a fajta transzcendens zsongáshoz. De, hogy ez abszolút ironikus, igen. Meg hát hogy a vidéki templomban az áltpap elmondja a szentenciát meg a prédikációját, és akkor akkor hallatszik ez a hatalmas himnikus kórus a Messiásból Halleluja meg az Ámen. Bár egyébként mindig azt érzem, hogy ezzel így a leggyönyörűbb templommá válik a világon az a templom, amikor ez a zene megszólalt, tehát közben egyébként a szépsége is megvan. 

PP: A katonadalokat is azért úgy kell kezelni, most azoknak mesélem el, akik már nagyon rég látták ezt a filmet. 

APÁ: Vagy nem. 

PP: Vagy egyáltalán nem. Hogy ezek ugye persze csak hang, tehát senki nem énekel a képen. Tehát ellentétben például azzal, ahogy a Bizottság vagy a VHK dalok megjelennek, hogy ott őket látjuk előadni. 

APÁ: Egyszer van ilyen, hogy…. 

PP: Dudolászás. 

APÁ: ….hogy igen, hogy így énekelgetik a kórussal együtt, amikor lerészegednek, de hát akkor is látszik, hogy teljesen ellentétes, amit éppen csinálnak azzal, amit énekelnek, meg ugye ezek második világáborús katonadalok, tehát ezeknek baromi nagy súlya volt úgymond akkor, ha nem is maguknak a daloknak, de olyan szituációkban hangzottak el ezek, amik tényleges háborús helyzetek voltak. És ott a nyolcvanas években, a szocializmus végnapjaiban a magyar hadsereg, akkor az viszont nem rendelkezik ezzel a funkcióval. És például szerintem ez a maszkulinitásnak meg a klasszikus maszkulinitásnak egyrészt a végét is jelzi ez a karakter szerintem. Szóval, hogy akkor a háttérben halljuk csak ezeket a kórus által felénekelt dalokat. Ezért is mondom, hogy ez egyértelműen szerintem ennek a narratíva lebontásnak a része. Mert igen, mert teljesen non-diegetikus, és ezeket ahogy mondtam ezeket én általában a szerzői kommentárhoz vagy szerzői reflexióhoz kapcsolom. 

PP: És akkor a népdalok, amik ugyanígy jelennek meg. 

APÁ: Hát azok inkább úgy, hogy éneklik a nénik egyébként a faluban, tehát hogy vagy azok inkább diegetikusak. Nagyon érdekes, mert egyrészt  a női szexualitásnak is a lebontása kicsit. Az, hogy mindegyik dal elképesztő szexuális töletettel rendelkezik, és a filmben igazából soha nem látunk olyat,  hogy valakik szexelnének, vagy egyáltalán lenne valami igazi románc, mert minden emberi kapcsolat, ami így a szexualitás meg a párkapcsolatok témakörébe tartozik, az különösen a katonatiszt és Maria közötti az, mindegyik elképesztően diszfunkcionális. Általában veszekedések vannak, nincsen benne semmi egymásra találás, és szerintem a népdalok is kicsit ilyen funkciót töltenek be, hogy idős falusi nénik éneklik, akiknek nyilván már valószínű nem akkora része az életüknek a szexualitás, mint ahogy ez a dalokban megjelenik. Szerintem ez egy ilyen lebontó elem, meg hát az is tök érdekes az egész filmben, szerintem ez amúgy az egyik legizgalmasabb aspektusa  Meg Bódy életművének is, hogy ennek ilyen dokumentumértéke is van. Vagy szociológiai, szociográfiai kvázi, hogy a nénik éneklik a népdalokat a falusi környezetben. Ezt valahogy egy ilyen szubjektív dokumentarizmuson keresztül jeleníti meg, és ez teljesen tudatosan van így megcsinálva, hogy igazából a szociológiai valóságnak a megjelenítése az nem feltétlenül tudja annyira jól megragadni a, a valóságot, mintha már egy szubjektumon keresztül figyeljük meg. Tehát például a kisfiúnak a szuper nyolcas felvételei, vagy ezek sokkal jobban érdekelték már Bódyt az életműve második felében. 

PP: És akkor még egy rétege van, még egy zenei rétege van, ez pedig a harsona, a harsonaszólók. 

APÁ: Az egyébként [nevet] a harsonazenével kapcsolatban már nem vagyok annyira biztos, amióta megírtam a cikket, hogy annak mi lehet a funkciója, mert amikor az üldözési jelenet közben halljuk például legszignifikánsabban, ott például egyértelműen feszültség mentesíti az igazi, pörgős, izgalmas üldözési jelenetet, mert végül nem az lesz belőle, hanem szerintem ad egy ilyen groteszk felhangot, ahogy ő játszadozik a hangszerrel, meg a tétovasága ennek az egész darabnak. Meg hát valamennyire a szerelmi idillhez is kapcsolódik kvázi. 

PP: Ez egy versből indul el? Mintha én úgy emlékszem, hogy először akkor hallatszik, amikor a Grandpierre Attila… 

APÁ: Igen, igen. Erre gondolok. Igen. Amikor a trombita hangja szól. De egyébként vicces, hogy ez közben harsona. Szerintem ad egy ilyen tétova, kicsit irónikus felhangot ennek az egésznek. 

PP: Tehát nem egy romantikus harsonaszóló, hanem... 

APÁ: Nem, nem, nem. 

PP: Egyébként erről tudjuk, hogy ez hogy készült tehát ez a Gőz László játékot, de ez is egy improvizáció? 

APÁ: Én úgy tudom, hogy igen. 

PP: Te zenélsz? 

APÁ: Van egy alternatív rockzenekarom, egy underground zenekar, tehát lehet ezért is érdekelt annak idején ennyire ez a film. Az a nevünk, hogy Caesar Spread, és abban énekelek meg dalszövegeket is írok, meg valamennyire zeneszerzőrészleg is részt veszek, vagy dalszerzőként inkább ezt mondanám. Meg, nagyon- nagyon érdekel a könnyűzene. Tehát én tényleg ebből indultam ki, amikor a Kutya éji dala iránt elkezdtem érdeklődni, hogy én olyan fajta könnyűzenét még nem hallottam előtte, és akkor a Bizottságot nagyon megszerettem az első pár nézés után, és most kezdek abba az irányba mozdulni, hogy most már a két zenekar közül inkább a VHK kezd el jobban érdekelni. Most így egyre nyitottabb vagyok szerintem az ilyen radikalitásra, és ez például ez a film nyitotta meg bennem. 

PP: Köszönöm a beszélgetést! A Bódy Gábor filmeket kiváló minőségben megnézhetik a Filmio streaming platform oldalon. Az adás elérhető a podcast csatornákon és  filmrészletekkel bővített verziója pedig a YouTube csatornánkon. Ha korábbi beszélgetésekre kíváncsi, nézzen körül a KépZene.hu oldalon. Az adást Weininger Gabriella szerkesztette, producere Karle Gábor volt. A beszélgetést készítette és vágta Politzer Péter. Köszönöm, hogy hallgatnak minket. Viszonthallásra!